Interjú Bodnár Sándorral, a Hays romániai terjeszkedéséért felelős korábbi kulcsfigurájával – 2. rész
https://fejvadaszcegek.hu/wp-content/uploads/2025/11/bodman-sandor-interju-2-1024x538.webp 1024 538 Parti Gergely Parti Gergely https://secure.gravatar.com/avatar/47fa0833a922540fe239c96cfc8647f2de362c774163300909859701e7196adf?s=96&d=mm&r=gEz a második része interjúnknak, melyben Bodnár Sándorral beszélgettünk, aki az elmúlt több mint tíz évben végigjárta a világ egyik vezető fejvadászügynökségének ranglétráját és junior tanácsadóból a regionális igazgató szintig jutott. Sándor, vagy ahogy sokan ismerik a szakmában Sasa, épp egy váltás közepén van, így a legjobbkor tudtunk leülni beszélgetni vele, hisz így érinteni tudtunk minden karrierállomást, nyíltan tudtunk beszélni az elmúlt évek kihívásairól a jelenlegi toborzási piaci trendekről.
Ebben a részben a személyes vonatkozásokról és a jövőbeli tervekről beszélgetünk.
Mi a helyzet a toborzási piacon, milyen trendeket látsz?
Globálisan nehéz időszak van: a legnagyobb szellemi toborzó szereplők, mint a Page Group, Hays, Robert Walters, masszív visszaeséseket és komoly költségracionalizálást éltek, élnek meg. A fizikai fókuszú, kölcsönzéssel foglalkozó óriások – Randstad, Adecco, Manpower – szintén nagyot estek, főleg a kék galléros területeken, ahol a megrendelőik leépítései értelemszerűen a külsős állományt érintik leginkább.
Új üzletet is jóval nehezebb szerezni. A szellemi közvetítésben továbbra is a 360 fokos modell működik a legeredményesebben. A nagyoknál is azt látni, hogy azok maradnak sikeresek, ahol erős 360-as kultúra van: a tanácsadó nemcsak pozíciókat tölt be, mint a 180-as modellben, hanem maga hozza az üzletet, építi az ügyfélkört és viszi végig a teljes folyamatot. Ez az integrált szerep (is) teszi őket fenntarthatóbbá.
A tapasztalataid alapján szerinted melyik modell működik jobban: a 180-as, a 360-as vagy a hibrid?
A hibrid modellben hiszek, de nem úgy, hogy egy terület hol 180-as, hol 360-as, hanem hogy cégen belül különböző üzleti egységekben más modell a hatékony. A közvetítésben – főleg a specialista, szenior, vezetői igényeknél – egyértelműen a 360 fokos modell működik jól: ugyanaz a tanácsadó hozza az ügyfelet, méri fel az igényt, áraz, és felel az eredményért. Ez hitelességet és egészséges működést ad.
A gyorsabb, alacsonyabb komplexitású pozícióknál – például SSC/BPO területen – a 180-as modell is nagyon hatékony, mert nagy sebességet ad, és jól szervezhető vele a nagy volumenű kiszolgálás. Ugyanez igaz az RPO-ra is, ahol a működési modell sokszor még további szeletekre bontható. Volt olyan RPO-projektem, ahol 20–30 kolléga dolgozott az ügyfélnél, és minden folyamatot átvettünk – itt a specializált, akár 90 fokos működés működik a legjobban.
A contracting és fehérgalléros kölcsönzés esetében is a 180-as modellt tartom hatékonynak, mert ezeknél a sebesség és a jelölti fókusz a kulcs. Ha a recruiternek üzletszerzéssel is kellene foglalkoznia, az negatívan érintené a sebességet, ezért itt úgy hiszem külön kell választani az ügyfélkapcsolatot, adminisztrációt és a recruitmentet.
Összességében: a hibrid modell jó irány, de üzleti szolgáltatásonként más a nyerő működés, és egy cégen belül jól megférnek egymás mellett a különböző modellek.
Jó átvezetés a legutóbbi karrierállomásodhoz: milyen volt a Chief Solution & Commercial Officer szerep az IDBC-nél, és milyen volt visszatérni a magyar piacra?
Meglepően gyorsan visszailleszkedtem, pedig 2018 és 2024 között több mint hat évig voltam távol. Könnyen sikerült újra felvenni a kapcsolatot a korábbi partnerekkel, és a kollégák, ügyfelek is nagyon jól be- vagy visszafogadtak. Gyorsan tudtunk új együttműködéseket indítani és régi partnerségeket újraaktiválni az új cég színében is.
Nagy különbség volt, hogy ez volt az első valóban magyar tulajdonú, tulajdonosok által ténylegesen napi szinten, operatívan irányított vállalat, ahol dolgoztam. Korábban más típusú környezetben voltam, olyan vállalatoknál, ahol a felelősségi körök, a rendszerek és a kultúra kialakítása és fenntartása más szempontok és értékek szerint történt.
Ugyanakkor érdekes és értékes tapasztalat volt belülről látni, hogyan működik a cég, megismerkedtem jó néhány szakmailag és emberileg értékes emberrel, illetve levontam jó pár hasznos tanulságot.
Ha visszanézel a pályádra: mit tanácsolnál egy fiatal toborzónak, aki most érkezik a piacra? A környezet sokat változott az elmúlt években. Mire figyeljen, aki most kezd szolgáltatói oldalon?
Aki most, ezen a nehezebb piacon válik sikeres és adaptív toborzóvá, az nagy eséllyel a jövőben is jól boldogul majd véleményem szerint. Akik a 2008-as válság utáni években indultak, szintén kemény környezetben tanultak meg alkalmazkodni – és később könnyebb dolguk volt. Ugyanez várhat azokra, akik most tanulják a szakmát.
A pályakezdőknek az első kulcs a valódi kíváncsiság. E nélkül ezt nem lehet hosszú távon jól csinálni. Fontos, hogy érdekeljen az ügyfél, az iparág, a jelöltek, és legyen meg a vágy, hogy mélyebbre áss. A tanácsadói munka szépsége pont az, hogy rengeteg területbe beleláthatsz, akár szakértővé is válhatsz bennük – vagy több iparágat ismerhetsz meg párhuzamosan.
A második a magas szintű adaptivitás. Az ügyfelek és a piaci környezet folyamatosan változnak. Nincs olyan ügyfél, aki ugyanaz lett volna a kapcsolat elején és később. Egy jó tanácsadó leköveti ezeket a változásokat.
És végül: kitartás. A nagyrészt sikerdíjas működés miatt teljesen normális, hogy a munkánk nagy része nem hoz közvetlen eredményt. Rengeteg elutasítással találkozunk jelölt- és ügyféloldalról is. Ezt meg kell tanulni helyén kezelni. Aki képes tanulni ezekből, fenntartani a belső drive-ját és motivációját, az hosszú távon jól fog működni. Aki nem, az hamar kiég.
Az alapozó tréningjeimen mindig erre készítem fel az embereimet. Sok tucat tanácsadó került ki a kezeim közül, és tízből nagyjából egy, akinek már az elején is jól alakul minden.
Sokan azt gondolják, rengeteg a „feleslegesen elégetett idő”, de én azt tapasztalom, hogy ha kitartóan csinálod, akkor nem az van, hogy egyik hónapban van eredmény, másikban nincs, hanem az, hogy mindig van valami. És időnként jönnek kiugró hónapok, amikor megtérül a sok korábbi befektetett munka. Mit gondolsz erről?
Pontosan így van. A hosszú és rövid távú szemlélet különbözteti meg a kiváló tanácsadót a közepestől. Kívülről sok panasz éri a különböző „ügynöki” szakmákat – biztosítósokat, autóértékesítőket, ingatlanosokat, és néha a recruitment tanácsadókat is. Gyakori kritika, hogy sokan csak a saját érdeküket nézik, rövid távra játszanak, és kevés valódi értéket adnak.
Ahol tudom, ezt igyekszem cáfolni, mert rengeteg kolléga dolgozik tényleg magas színvonalon. De tény, hogy mindenhol vannak olyanok, akik a gyors, azonnali eredményben bíznak – és ők legfeljebb rövid távon lehetnek sikeresek.
A valódi áttörés akkor jön, amikor valaki megérti, hogy ez egy hosszú távú, bizalmi üzlet. Nemcsak a jelöltekkel, hanem az ügyfelekkel is bizalmi kapcsolatot építünk. Ha valaki így hoz döntéseket, az ügyfél, a jelölt és saját maga számára is hosszú távú eredményt teremt. Innen indul a tartós siker.
Sokan elfelejtik, hogy akinek ma munkát ajánlunk vagy akit elhelyezünk – akár ha most máshová megy is –, két-három év múlva újra munkát kereshet, és újra a jelöltünk lehet. Te honnan meríted a motivációdat? Mondtad, hogy kitartónak kell lenni. Mi az, ami igazán hajt, ami miatt újra és újra motiváltan kelsz fel?
Ez személyesebb téma. Nem tehetős családból jövök, édesanyám egyedül nevelt, és gyerekkoromtól azt hallottam, hogy nekem mindig kétszer annyit kell tennem. Az iskolában, a diákmunkáknál, a karrierem elején is azt éreztem, hogy többet kell letennem az asztalra. Ez az alapenergia beépült a működésembe, az élet minden területén abban hiszek: csináljuk rendesen vagy sehogy.
Konkrét példa: ha hazavittem egy ötöst, és egy osztálytársam is ötöst vitt haza, akinek a szülei felső vezetők voltak, nálam sokszor azt mondták: „Rendben van, de tudod, hogy neked ennél is többet kell hozzátenned.” Nem mondom, hogy ez jó módszer volt – a saját gyerekemet biztos nem így motiválom majd.
Emellett hálás vagyok azért, hogy a karrierem elején megtaláltam egy olyan szakmát, amiben mindig is jól éreztem magam, és amiben a tehetségemet is tudtam kamatoztatni. Azt hiszem, úgy alkottak meg minket, hogy mindenki ugyanannyi „egység” tehetséget kapott az élethez. Nincs olyan, hogy valaki tehetségesebb, mint egy másik. Olyan van, hogy ebben ő tehetségesebb, mint én.
Ezek a „tehetségpontok” mindenkinél máshol vannak szétszórva, és az életünk egyik feladata az, hogy ezekre rátaláljunk.
Szereted, amit csinálsz és ezért jó vagy abban, amit csinálsz. Mivel jó vagy benne, ezért sok a pozitív élmény, élvezed. És így megy ez körbe-körbe.
Sok mindent elértél – miben szeretnél fejlődni, mik a céljaid? Mi motivál a következő években?
Sok fejlődési lehetőséget látok magamban. Egyáltalán nem érzem magam késznek – sem magánemberként, sem üzletemberként, sem családapaként. A húszas éveimben egyszerűbb volt a filozófiám: minél gyorsabban fejlődni, tanulni, élni, és stabil egzisztenciát építeni. Ez mára átalakult. Családom lett, a szüleim idősebbek lettek, több emberért érzek felelősséget, és erősebb lett a belső megfelelési igényem.
Most 35 évesen érzem, hogy nem ugyanazok a módszereim, mint régen. Amikor a román Hays-t indítottuk, 14–16 órás napokat dolgoztam, egyszerre ügyvezetőként, tanácsadóként, recepciósként, pénzügyesként és marketingesként. Ezt ma család mellett már nem biztos, hogy így csinálnám – de amit akkor „izomból” oldottam meg, azt ma rutinnal és hatékonysággal pótolnám.
A munkámon túl sok minden érdekel: önfejlesztés, mások fejlesztése, mentorprogramok – mentoráltként és mentorként is. A társadalmi felelősségvállalás is fontosabb lett, érzékenyebb vagyok szociális és környezeti jelenségekre. Komplexebb kérdések foglalkoztatnak, és ez néha teher is: sokkal több mindenre figyelek, több minden tud aggasztani. Teljesebb, és bonyolultabb lett az élet. Most ebben a tranzícióban vagyok.
Tehát megfontoltabbá váltál, kicsit lassítottál.
Megfontoltabb lettem, de nem lassítok. Mondjuk lehet azt is kéne!
Nagyon izgalmas lesz látni, hogyan alakul a következő időszakod. Köszönjük a beszélgetést, és várjuk a további híreket!
Köszönöm a meghívást, és nektek is minden jót – szakmailag és magánéletben egyaránt.
