HR

Kedves Tünde!

Nagyon köszönjük a lehetőséget! Régóta keressük az alkalmat, hogy a magyar oktatási rendszeren belül HR-t oktató szakemberrel tudjunk leülni beszélni az oktatási módszerekről, az oktatás helyzetéről és jövőképéről.

Blogunk egy fejvadász ügynökség által kezelt, független blog, melyet sok HR tanulmányokat folytató és HR-ben aktívan dolgozó szakember olvas, így biztos vagyok benne, hogy ezt a cikket is sokan érdeklődéssel fogják fogadni.

Elsőkörben szeretném megkérdezni, hogy milyen képzettséggel rendelkezik?

Az alapvégzettségem közgazdász, doktori tanulmányaim során pedig gazdaságpszichológiát tanultam. Mindkettő erősen alakította, formálta a gondolkodásomat. Fontosnak tartom azt a gazdasági szemléletmódot, amit a gazdasági képzés adott. Ugyanakkor vitathatatlan az emberi tényező szerepe a gazdasági folyamatokban, erről a doktori képzés kurzusai keretében tanulhattam sokat. Doktori disszertációmban kompetenciamenedzsment kutatással foglalkoztam, ezen a területen is jól összekapcsolható ez a két megközelítés.

 

A képzettségek megszerzése után egyből jött az oktatás, vagy versenyszférában is szerzett tapasztalatot?

A pályám elején a versenyszférában dolgoztam. Az első munkahelyem egy termelő vállalat volt, ezt követően pedig a bankszektorban dolgoztam HR-esként. Nagyon izgalmas időszak volt, átfogó szervezetfejlesztési folyamatok támogatásában vettem részt két különböző piaci helyzetben lévő szervezetben is. A személyzetfejlesztési területért voltam felelős, teljesítményértékelési rendszert és új fejlesztési programokat, kompetenciaértékelési kereteket dolgoztam ki. A gyerekeim megszületése után pedig már a felsőoktatásban kezdtem dolgozni.

 

És hogyan jött az oktatás és a HR?

A HR nem volt kérdés, az első perctől kezdve érdekelt. Amikor a tanulmányaimat elkezdtem, még nem volt külön szakirány ezen a szakterületen. EEM-ről részletesen, mélyebben is tanulni Grazban volt lehetőségem, ahol egy szemesztert töltöttem. Ezután már egyértelmű volt, hogy ezen a területen helyezkedek majd el. A felsőoktatásban azután kezdtem dolgozni, amikor a gyerekeim megszülettek. Anyaként ez összeegyeztethetőbb volt a családdal, ami nagyon fontos volt a számomra. Ugyanakkor nagyon szeretek tanítani, korábban is tanítottam már, közgazdásztanári végzettségem is van, és egy piaci trénerképzést is elvégeztem. Nagyon hasznos az oktatói munkámban, hogy a versenyszférában szerzett tapasztalataimra tudok építeni.

 

Miért pont az ELTE PPK, hogy jött ez a döntés?

Három éve dolgozok az ELTE PPK Felnőttképzés-kutatási és Tudásmenedzsment Intézetében. Az emberi erőforrás tanácsadó mesterképzésbe, valamint az akkor induló emberi erőforrások Bsc képzésbe kapcsolódtam be. Korábban egy műszaki egyetem gazdasági karán tanítottam mérnököket és műszaki menedzsereket különböző menedzsment tárgyakat, marketingmenedzsmentet, üzleti kommunikációt, közgazdasági alapismereteket. Izgalmas volt közgazdászként felnőttképzési szakemberek, felsőoktatáskutatók, közművelődés,, pszichológus, szociológus kollégák körében elkezdeni dolgozni, és a humán oldal iránt érdeklődő diákokat tanítani.

 

Jelenleg milyen tárgyakat tanít?

Több tárgyat is oktatok jelenleg. Emberi erőforrás menedzsment, tanulószervezet, képzés és fejlesztés a szervezetekben című kurzusokat viszek. Vannak készségfejlesztő kurzusaim is: konfliktusmenedzsment, kommunikáció, szociális készségek fejlesztését szolgáló tréning. Nagyon hasznosnak tartom ezeket a kurzusokat.

 

Az oktatás során milyen elveket, milyen módszereket követ leginkább?

Fontosnak tartom az oktatói munkámban az elméletek és a gyakorlati tapasztalatok összekapcsolását. A tapasztalati tanulás módszerében hiszek, az interaktív órákat szeretem. Azokat az órákat tartom hasznosnak, ahol van mód egymáshoz kapcsolódni, ütköztetni a véleményeket, különböző tapasztalatokat, elméletet és gyakorlatokat egymással, ahol lehetőség van a diákok tapasztalatait összekötni egy új ismerettel és úgy továbblépni.

 

Akkor jól gondolom, hogy inkább gyakorlatias képzés a cél, ugye?

Bár ezt nem mindig könnyű megvalósítani a felsőoktatás keretei között, de igen, törekszem rá. Elsősorban azon múlik, hogy sikerül-e a diákok érdeklődését felkelteni, aktivizálni őket. Keresem azokat a gyakorlati példákat, amelyek feldolgozásával „tesztelhetünk” egy-egy új ismeret, egy elméleti keret hasznosságát. Így nemcsak a tudásszint emelhető egy magasabb szintre, hanem közben a problémamegoldási, együttműködési és más gondolkodási képességek is fejlődnek.

 

Mit gondol, mennyit változott a tananyag és az oktatási módszerek az elmúlt 5-10 évben?

Meglátásom szerint egyetemenként és oktatónként is hatalmas különbségek vannak abban, hogy ki, hogyan és mit tanít. A felsőoktatásban általában az oktató önállóan állítja össze és fejleszti a saját tananyagát, kurzusait. Ugyanakkor oktatásmódszertani és didaktikai képzésben alapvetően kevés egyetemi oktató részesült, ez nem követelmény valójában. Egyetemenként is nagyon eltérő, hogy milyen támogatást, módszertani segítséget kapnak az oktatók. Amennyire rálátok rá ezekere a felsőoktatáspedagógiai tendenciákra, , egyre több intézmény alakít oktatásmódszertani központokat.

Az ELTE Pedagógiai és Pszichológia Karán és az intézetünkben különösen fontosak a módszertani kérdések. Az oktatók többsége fontosnak tartja a hallgatók aktivizálását, problémaközpontú óravezetést, kulcsfontosságú kompetenciák fejlesztését. Saját intézetünkben például nagyon jónak tartom, hogy sok esteben több oktató párhuzamosan oktat egy-egy kurzust, és így közösen dolgozzuk ki a kurzustartalmat és tematikát. Amióta itt dolgozok, nagyon sokat tanultam ennek köszönhetően a más tudományterületen működő kollégáimtól. Ez a gyakorlat amiatt is érdekes lehet, mert egyre több szakterület igényel multidiszciplináris megközelítést. Szakmailag is igazán izgalmasak ezek a közös munkák!

 

Mit hiányol a magyar felsőoktatásban?

Amit hiányolok a felsőoktatásból az az, hogy keressük a kapcsolódásokat az üzleti szférával, a „valósággal”. Ez a mi esetünkben egyébként nemcsak a for profit, hanem a nonprofit szervezeteket is jelenti, mert sok diákunk nem az üzleti, hanem a szociális szférában helyezkedik el. Különösen fontosnak tartom, hogy keressük ezeket a kapcsolódásokat, ami egyébként ideális esetben egy kétirányú kommunikáció lenne. Meglátásom szerint fontos olyan szakmai fórumokat keresni, ahol lehetőség nyílik a tudományos kutatások, elméleti tudás és a gyakorlati tapasztalatok, üzleti problémák, dilemmák kölcsönös megosztására, egymás nézőpontjának megismerésére, véleményének alakítására, gondolkodásunk formálására. Sokszor hallani, hogy az üzleti szféra elégedetlen a frissdiplomások felkészültségével, ugyanakkor nem ismert, hogy a felsőoktatás milyen célok, értékek mentén állítja össze képzéseit, valójában mit tanít, és milyen nehézségekkel küzd. Én úgy látom, mindkét oldalon hasznos tapasztalatszerzési és tanulási lehetőségeket kínálhat a rendszeres szakmai párbeszéd, és a tanulási folyamatok összehangolását is segtíhetné.

 

Milyen  módszereket lát, amelyek közép vagy hosszútávon megoldhatják ezt a kapcsolódást?

Intézetünkben többféleképpen is keressük ezeket a kapcsolódási lehetőségeket. Az emberi erőforrás tanácsadó mesterképzésen például, amikor még csak ismerkednek a szakterülettel, olyan orientációs szakmai gyakorlaton vesznek részt, ahol tanácsadók, munkaerőközvetítők, HR szakemberek tartanak előadásokat, workshopokat diákjainknak. Ezen kívül idén már harmadik alkalommal szervezünk egy olyan terepgyakorlatot, amely valódi tapasztalatszerzési lehetőséget biztosít. A HVG Állásbörzén az álláskeresők számára nyújtunk diákjaink bevonásával interjútanácsadási szolgáltatást. A tanácsadásban részt vett álláskeresőktől és a tapasztalatot szerzett diákjainktól is nagyon jó visszajelzéseket kaptunk. Ugyancsak egy nagyon fontos kapcsolódási lehetőség a Tanulás, Tudás, Innováció konferencia sorozatunk keretében valósul meg, ahol évről évre az EEM-et és a felnőttképzést érintő aktuális kérdésekkel foglalkozunk. A konferenciára előadóként és résztvevőként is vegyesen hívtunk meg HR szakembereket, tanácsadókat, képzési szakértőket, egyetemi oktatókat, EE tanácsadó mesterképzésében végzett és jelenlegi hallgatóinkat annak érdekében, hogy formáljuk egymás véleményét. Idei konferenciánkon a digitalizáció hatásaival foglalkozunk.

 

Mit gondol, tud-e elég praktikát kapni az egyetemi órákon egy diák, aki már előre tudja, hogy ő egy fejvadász cégnél és nem vállalati oldalon szeretne elhelyezkedni?

Én azt gondolom, hogy ez nem feltétlenül elvárható az egyetemtől. Alapvetően az egyetemi képzésnek az a célja, hogy szemléletmódot formáljon, egy általános, szélesebb spektrumú tudást adjon, kompetenciákat fejlesszen. Az elhelyezkedéstől függően az pedig már a munkahelyek feladata, hogy a szükséges speciális technikákat, eszközöket megismerje a hallgató, specializálódjon egy adott területre.

 

Mennyire tört be az oktatásba az AI, mennyire hasznosítják a tanárok és mennyire félő, hogy a diákok a vizsgákon vagy a feladatok megoldásánál használják az AI-t?

Én azt tapasztalom, hogy az egyetemeknek van egy óvatosabb hozzáállása, amit én bölcsnek tartok. Fontosnak tartom a nyitottságot, hogy keressük az új megoldásokat, próbálgassuk, hogy hogyan tudja a technológia segíteni, támogatni a munkánkat. Ugyanakkor úgy gondolom, nagyon erős felelősségünk van abban, hogy a használata hogyan hat a folyamatokba vetett bizalomra, hogyan hat az egyénekre. Fontosnak tartom, hogy a lehetőségek mellett megértsük a használatával kapcsolatos kockázatokat is, hogy egy felelős AI használatot alakítsunk ki. Én ezekben a kérdésekben is különösen fontosnak, sőt elkerülhetetlennek tartom a párbeszédet. A közösségek szerepe, felelőssége kell legyen megítélésem szerint egy ilyen döntés.

Ez a kérdés egyébként nemcsak az oktatásban, a tanítás, tanulás folyamatában izgalmas a mi esetünkben, hanem a HR szakemberek, felnőttképzési szakemberek munkájára vonatkozóan is. A fent említett konferenciasorozatunk keretében szervezett következő konferenciánk február végén éppen erről fog szólni. A digitális transzformáció egy aktuális téma, sok üzleti és tudományos konferencia is foglalkozik vele. Ehhez a szakmai párbeszédhez szeretnénk friss kutatási eredményekkel, különböző tudományterületről érkező és eltérő tapasztalatokkal rendelkező szakemberek gondolataival hozzájárulni. Kutatási eredményeket, multidiszciplináris megközelítést és a valódi tapasztalatokat mutatunk be. Remélem, sokak érdeklődését sikerül felkelteni a programmal!

Ha megoldható, akkor ide szívesen becsatolnám a linket a konferenciáról, mert épp aktuális, február 27-én lesz, pont most hirdetjük!

https://fti.ppk.elte.hu/content/az-emberi-eroforras-tanacsado-szerepe-a-digitalis-atallasban.t.44495

Most egy kicsit a hallgatókra térnék ki. Mik a tapasztalatai a hallgatók kapcsán? Lát-e változást a hozzáállásukban az évek múlásával?

Nagyon erős változás, amit én látok, az az, hogy sokkal nagyobb arányban dolgoznak a diákok tanulmányaik mellett, alap és mesterképzés esetén is, nappali tagozaton is. Ez egy nagyon erős konfliktushelyzet szerintem a tanításban. Egyrészről segítheti a tanulást, hogy gyakorlati tapasztalatot is szereznek a diákok, könnyebben tudják az új ismereteket így a gyakorlathoz kötni. Ugyanakkor ez kettős terhelés nagyon megosztja a figyelmüket, energiájukat és az idejüket. Emiatt kevésbé tudnak a tanulásra figyelni, amit egy óriási nagy problémának érzek. Sokszor érzem, hogy a diákok nem használják ki azokat a tanulási lehetőségeket, amit az egyetem kínál. A másik változás, amit érzek, hogy sokkal „felnőttesebben” tanulnak, sokkal jobban szűrik, hogy mi az, ami fontos nekik, mi az, ami nem. Ennek a megítélése azonban még nagyon nehéz a pályájuk elején. Sokszor nem elég felkészültek erre, nem egyértelmű a motivációjuk, szakmai célkitűzéseik, ami mentén szűrhető a tartalom A piaci igények és az egyetemi célok között is érezhető szerintem egy konfliktus. Természetesen az AI is átalakítja, „felborítja” a korábbi tanulási/tanítási gyakorlatokat. Ezeket a problémákat oktatói szinten nem mindig könnyű feloldani.

 

És hogyha a diákok összességét nézzük, sokan vagy kevesebben érkeznek hosszú távú motivációval a képzésre? Esetleg kész tervekkel?

Talán inkább úgy fogalmaznék, hogy határozottabb tervekkel. Bár összességében azt tapasztalom, hogy nagyon nehéz fiatalon vagy pályakezdőként belelátni abba, hogy melyik munkakör milyen feladatokkal, milyen időbeosztással, milyen felelősségekkel párosul. Valójában nagyon sokféle motivációval lehet egy-egy évfolyamba találkozni, vannak határozottabb és bizonytalanabb motivációval rendelkezők is. Ez is megnehezíti egyébként a megfelelő tananyag és tematika kiválasztását.

 

Mit gondol, mely területek a legnépszerűbbek, a HR mely területét célozzák meg legtöbben, mi most a trendi a diákok körében?

Trendeket nem tudnék mondani, azt tudom mondani inkább, hogy a mi diákjaink hova és merre mennek tovább. Ez is nagyon sokféle lehet. Sokan mennek munkaerőközvetítőhöz, junior HR-esként is sokan kezdenek dolgozni egy szervezetben, vannak, akik a felnőttképzésbe mennek tovább. A mi képzéseinken egyébként a felnőttek tanulásának támogatása egy nagyon erős fókuszt kap.

 

Ez régen is ilyen nehéz volt, vagy azért régen könnyebb volt bekerülni egy korrekt pozícióba, akár beszéljünk mondjuk itt egy gyakornoki pozícióról?

Ha azt nézem, hogy az én pályafutásom elején ez mennyire volt könnyű, és most milyenek az elhelyezkedési esélyek, úgy látom, hogy sokkal több pozíció van ezen a szakterületen. A HR, a tanulás, az egyén sokkal fontosabb szerepet kapott az elmúlt időszakban, sokkal több ilyen pozíció is kerül meghirdetésre. A pályám elején azt tapasztaltam, hogy a HR vezetők leginkább a személyes ajánlásokon keresztül kerestek maguknak kollégákat, sokkal nehezebb volt kívülről ismeretlenül bekerülni valahova. Most már talán ez is sokat változott.

 

Az egyetemen oktatott tananyagot mennyire tudják hasznosítani a diákok gyakorlatban, ha kijönnek az egyetemről, mennyire tudják hasznosítani azt, amit itt megtanultak?

Erre kevesebb visszajelzésünk van. Igyekszünk az alumni hallgatóinkkal tartani a kapcsolatot, hogy legyenek ilyen visszajelzéseink. Úgy gondolom, ha jól végezzük a munkánkat, akkor olyan tudást, kompetenciákat és olyan szemléletmódot „visznek magukkal” a végzett diákjaink, ami hosszú távon hasznos lehet a számukra.

 

Milyennek látja most a magyar oktatás helyzetét? Mennyivel lett jobb, vagy rosszabb, mint három éve? Erősebb, gyengébb, inkább így?

Nagyon erősen átalakulóban van a magyar felsőoktatás a modellváltás és  szervezeti átalakulások miatt, hogy nem lehet még azt mondani, hogy jobb vagy rosszabb. Nem lehet még tudni, hogy pontosan merre megyünk, hogyan fog mindez a képzésekre, az oktatás színvonalára hatni.

 

És nehéz igazodni, alkalmazkodni ezekhez az átalakulásokhoz? Nem megterhelő tanárként?

Szerencsére a mi intézetünkben van egy olyan belső légkör, amelyben a saját feladatainkra fókuszálunk. Így a saját képzéseinken kevésbé érzem ennek a hatását, de természetesen érezhetők ezek a hatások oktatóként.

 

HR-esként tud-e esetleg mondani egy vicces szituációt, akár egy interjút, amire mindig emlékezni fog? 

Nem a saját történetem, egy barátnőm sztorija jut erről eszembe. Azt mesélte, hogy egy állásinterjú helyzetben az egyik pályázó, aki egyébként egészen fiatal volt, táskájában az interjú közben megszólalt egy hagyományos, hangos csörgőóra. Mindenki meglepődött. Majd a pályázó elmesélte, hogy annyira bele szokott merülni a munkájába, hogy azért állítja be a csörgőórát, hogy ne felejtsen el angol órára menni. Meglepő mindenesetre a mai digitális világunkban, de talán épp azt szemlélteti, mennyire fontos az emberi tényezőre figyelni, mert nagyon különbözőképpen éljük meg a változásokat.

 

Nagyon köszönjük a lehetőséget! Nagyon érdekes és érdekfeszítő témákat érintő beszélgetés volt, jó volt első kézből hallani egy ilyen kiváló szakmai véleményt! További nagyon sok sikert kívánunk! Köszönöm szépen még egyszer!

A fenti cikk a Recruby Hungary Kft. (Parti Gergely, cégvezető) felkérésére készült a www.fejvadaszcegek.hu oldalon és a Recruby Hungary Kft. által üzemeltetett social media felületein történő megjelentetésére.A fenti tartalmak részben vagy egészben történő további utánközlése csak a szerző előzetes, írásos engedélyével lehetséges.

Amennyiben tetszett cikkünk, nézz körül blogunkon, vagy keress állást nyitott pozícióink között!